MIT SZERETEK A FILMKÉSZÍTÉSBEN?
Azt, hogy nyomot hagyhatunk a világban, utat mutathatunk azoknak, akiknek szükségük van rá, az önkifejezés egyik legjobb módszere.
​
"A film olyan, mint egy gyerek. Fel kell nevelni."
/Enyedi Ildikó/
Mi vitt rá arra, hogy filmkészítésre adjam a fejem? Néha magam se tudom megfogalmazni, de abban biztos vagyok, hogy a világ egyik legszebb szakmáját választottam.
​
Gyerekkorom óta körbevesz a mozgókép. Édesapám régi Sony DV kamerájával szerettem rohangálni a lakásban és levideózni mindent, amit csak találtam. Hosszú ideig csak hobbiként tekintettem a dologra, de valahogy mindig megfogott egy-egy film, aminél elkezdtem érdeklÅ‘dni, hogy vajon hogy készülhetett. Ezért fejembe vettem, hogy 0 forintból készítek majd kisfilmeket a barátaimmal. Akkor még mobiltelefonnal videózott kisfilmecskék készültek, melyek nagyon amatÅ‘rök voltak, de akkora felhajtást kerekítettem nekik, hogy azt gondoltam, egyszer még díjat fogok ezekkel nyerni.
​
Eredeti végzettségem alapján szoftverfejlesztÅ‘ vagyok, azonban 11. osztályban valami eltört bennem. Apám nyomdokába akartam lépni, de rájöttem, hogy számomra nem okoz örömet a programozás. Ezzel párhuzamosan álltam neki a YouTube nevű portálra videókat feltölteni, és az elsÅ‘ technikai fejlesztésemmel kezdett el foglalkoztatni a videókészítés technikai mivolta. Gyorsan kitanultam a tükörreflexes (DSLR) fényképezÅ‘gépek használatát, és a sok tanulás közben jöttem rá, hogy én ezzel akarok igazán foglalkozni.
​
2015-ben a sikeres szoftverfejlesztÅ‘ OKJ-m után felvettek a Budapesti Metropolitan Egyetemre, ahol jelenleg is folytatom a tanulmányaimat Kameramanként.
MIT TANULTAM AZÓTA, MIÓTA A FILMEZÉS MÁR NEM CSAK HOBBI, HANEM MUNKA IS?
Hogy nézni nem ugyanaz, mint látni.
Hogy létezik olyan munka, amit lehet élvezettel csinálni.
Hogy minden, amit tudatosan alkotunk, többet mond, mint amit látunk.
Hogy nincs két egyforma ember és stílus.
Hogy önmagunk legnagyobb kérdéseire adhatunk választ!